Cicaszuperhősök

 

A kilenc cica, Folti, Kormi, Cili, Pertli, Bajusz, Cukorka, Uborka, Gombócka és Cukkini elmentek egy csodaszép rétre. Egyszer csak a távolban megmozdult a fű. Gyorsan odaszaladtak és egy cica volt ott!

-          Szia, cica! – mondta Cili.

-          Sziasztok, cicák, az én nevem Gombolyag.

-          Szia, Gombolyag! – mondta az egész csapat.

-          És titeket hogy hívnak? – kérdezte Gombolyag.

Cili erre ezt mondta:

-          Ő itt Folti, őt Korminak hívják…

-          Ó, akkor beszállhatunk? – mert nem csak én vagyok itt a réten! - kérdezte Gombolyag.

-          Hát persze! – kiáltották mindannyian. De ki van itt még a réten?-kérdezte Bajusz.

-          A testvérem, Gomb. – válaszolta Gombolyag. - Nézzétek, már itt is van!

-          Szia, Gomb! – mondta a csapat.

-          Ő itt… Na jó, jó! Ezt majd máskor elmesélheted Cili. – tette hozzá Folti.

-          Inkább gyertek cicalakra! Az a mi házunk. – mondta Pertli.

-          Jó! – mondta Gombolyag és Gomb.

Csing, csiling! Csing, csiling! Megjött a cicapostás!

-          Bocsánat, egy perc és jövök, csak behozom az újságot! - mondta Uborka. - Már be is jöttem!

De az újságon ez állt:

KÉREM, FIGYELJENEK IDE AZOK A CICÁK, AKIK OLVASSÁK VAGY HALLJÁK!!

 

CSILLAGFÉNYBEN (az egy város), RETTENETES HELYZETBEN

VANNAK A CICÁK! BRÜKISZ (az egy halálos betegség) VAN

CICAFALVÁN ÉS MÁR TIZENÖTEN CICAKÓRHÁZBAN VANNAK!

KÉREK SZÉPEN TIZENEGY CICÁT, AKIK MEG TUDJÁK
MENTENI EZT A TIZENÖT, VAGYIS MÁR TIZENHAT FERTŐZÖTT CICÁT!!

 

ALÁÍRÁS:  CICADOKTOR

-          Tyü – hü – hű! – Szegények! – kiáltott fel rémülten Pertli. - Az egy nagyon súlyos betegség! Megállíthatatlan betegség (ködfelhővel terjed!) - mondta.

Ekkor rengeteg részből álló, óriási köd közeledett Cicalakhoz.

-          Minden ajtót, ablakot becsukni a legerősebben!!

-          A két kéményt lefedni cicatéglával!!! - mondták a tizenegy közül nyolcan.

-          Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy, nulla. - számolt visszafelé Cukkini.

-          Huhh!! – ezt megúsztuk! – mondta.

-          Ez az a betegség? – kérdezte Gomb.

-          Igen. – mondta Uborka.

-          És akkor miért kértek minket, ha megállíthatatlan? – kérdezte Gombolyag.

-          Minket?! – kérdezte Folti, Kormi, Cili, Pertli, Bajusz, Cukorka, Uborka, Gombócka és Cukkini.

-          Íígen, mert Cicafalván meg Cicalakon csak mi vagyunk tizenegyen. – mondta Gombolyag.

-          CICAMENTŐAKCIÓ!! MI LESZÜNK A HŐS TIZENEGYES!!! - Kiáltott fel Cili nagy örömmel.

-          Gyertek, menjünk gyorsan megmenteni azt a tizenhat szegény cicát! - – mondta Gomb.

-          Jó, csak óvatosan, szépen, gyorsan! - mondta Bajusz.

-          Gyerünk, gyógyítsuk meg őket! - mondta Cili.

-          De csak egyvalami gyógyíthatja meg őket: a fekete varázsnárcisz! – mondta Folti.

-          Na de hol találunk ilyen, hogy is mondjam ilyen izénárciszt?! – kérdezte Kormi.

-          Csak az Üveghegyen. – mondta Cili.

-          Ó!! Csak ez hiányzott!! – mondta Bajusz.

-          Nem akarok felmenni az Üveghegyre!! A múltkor is csak egy hajszálon múlt, hogy nem törtem össze maga…

-          Hé, hé! Nyugodj már meg Bajusz! – próbálta megnyugtatni Cili Bajuszt. Mondd csak, miért félsz annyira?

-          Bocsánat! Egy perc, kimegyünk mi ketten Bajusszal a mi kis cicakertecskénkbe

beszélni egy kicsit! Na Bajusz?

-          Őő nem fogsz kinevetni? – kérdezte halkan Bajusz.

-          Ó, Bajusz, dehogy foglak, hogy nevetném ki a csapatban a legeslegjobb cicabarátomat!?

-          Hát jó, elmondom; (egy kis szünet után) azért, mert nem tudok egyensúlyozni.

-          Ó! Hát azért nem kell ennyire aggódni! Egyébként nem bántalak meg azzal, ha megmondom a cicacsapatnak?

-          Nem nagyon.

Bementek az ajtón, elmondták a többieknek, hogy Bajuszt meg kell tanítani… Összesen három hónapig kellett Bajuszt tanítgatni egyensúlyozni. De aztán eljött a nagy nap: a csapatvezető (aki Cili volt) bejelentette, hogy eljött a nagy nap, megyünk az Üveghegyre!

-          Jól van Bajusz, felkészültél?

-          Aha, felkészültem!

-          Jó.

-          Akkor indulhatunk a mentőakciónkra!? – kérdezte Cili.

-          Igen!!! – mondta a csapat.

-          Pertli! Hol a cicatérkép!? – kiáltott fel Cili.

-          Nyugi, itt van az ablakpárkányon!

-          Jó.

-          Cicák, fogjátok a cicatáskátokat!! Megyünk az Üveghegyre!

A cicusok máris szedelőzködni kezdtek, pillanatok alatt összepakoltak, indulhattak az Üveghegyre. Bajusz már nagyon izgult, minden bátorságát összeszedte. Egy picike ösvény vezetett az Üveghegyre. Olyannyira szűk volt, hogy a cicáknak libasorban kellett menniük!

Csak volt egy kis gond, mégpedig az, hogy aki lelép az ösvényről, az gonoszcicává válik!

De szerencséjük volt, mert egyikük sem lépett le róla. Így aztán szerencsésen feljutottak az Üveghegyre, megszerezték a fekete varázsnárciszt és meggyógyították a fertőzött cicákat. Ezért nagyon híresek lettek, szerepeltek a cicatévékben és boldogan éltek a szupercicák; Folti, Kormi, Cili, Pertli, Bajusz, Cukorka, Uborka, Gombócka és Cukkini.


Az aranyalmafa szelleme

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 9 fős cicacsapat, így hívták benne a cicákat:

Folti, Kormi, Cili, Pertli, Bajusz, Cukorka, Uborka, Gombócka és Cukkini.

Egyszer úgy döntöttek, hogy elmennek sétálni. Mennek, mendegélnek, már két hegyet is elhagytak maguk mögött, és végre egy almafához értek. És akkor Bajusz megszólalt:

-                     Nézzétek, ez egy aranyalmafa!

A cicák nagyon örültek, cicakerekeztek (vagyis cigánykerekeztek) és össze – vissza ugráltak.

Gyertek ide! Szedjünk aranyalmát! – mondta Cukkini. Jó! – kiáltotta Folti, Kormi, Cili, Pertli, Bajusz, Cukorka, Uborka, Gombócka és Cukkini. Hát el is kezdték szedegetni, mikor egyszer csak egy hangot hallanak:

-            Hogy merészeltétek ezt cselekedni?! - K – k - k – ki volt ez?!

-            Hát én, az aranyalmafa szelleme! - Segítség! Mi lesz velünk?! Jaj, jaj, jaj!!

-            Menjetek innen, ha tudtok, mert nagyon megbánjátok!

-            Gyertek ti ott nyolcan, ne bámuljatok annyit! – mondta Cili.

-            M – m - megyünk! – mondták a cicák.

Már készültek is beszállni a CICAEXPRESSZ – be, de aztán: -Vigyázz, csapda! - mondta valamelyik cica.

-        Jaj, nee! – mondta Folti. – beleestünk a csapdába!

-        Most megérdemeltétek! – mondta a szellem.

Cicák! Kupaktanács! – mondta Pertli suttogva.

A szellem épp egy másik irányba nézett, mire a cicák pont meg tudták beszélni. Úgy tűnt, jó tervet találtak ki, mert a szellem nem tudott ellenállni a színészkedésnek; hát elengedte a cicákat. Ők meg felszálltak a CICAEXPRESSZ – re, hazament Folti, Kormi, Cili, Pertli, Bajusz, Cukorka, Uborka, Gombócka és Cukkini.

Az aranyalmafa szelleme meg még mindig szomorkodik azért, mert elengedte a zsákmányát.
A cicacsapat pedig boldogan él, míg meg nem halt valamelyik cica a kilencből.

De azért a kilenc cicus kedvéért még nincs vége a mesének! Titokban egy hideg, fagyos éjszakán a CICAEXPRESZ – re felszállt az aranyalmafa szelleme és elment a cicákhoz; megtámadta a cicákat. Lett ám nagy felfordulás! Az asztal a hátán volt, a cserép eltörött, a vázából kiborult a víz!... Szerencsére hamar vége lett a cica – szellem háborúnak. Csak az volt a baj, hogy nagyon nagy rendetlenség volt, és nehéz volt kitakarítani cicalakban.

De csapatmunkával minden sikerülhet, (pl. amikor az egyik cicabarátommal elfogtunk

egy legyet) az is sikerülhet, hogy hamar rendet rakjunk. – mondta Folti. Hát nekiláttak a rendrakásnak, s olyan szép lett a cicalak, hogy még előzőleg sem volt ilyen gyönyörű!