Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két házacska. Az egyikben egy cica lakott, a másikban pedig egy nyuszi. Szomszédok voltak és nagyon szerették egymást. Többször is átjöttek egymáshoz játszani. Egyszer elmentek kirándulni. Azt mondogatták mind a ketten, hogy, jaj de jó, kirándulunk! Ekkor vették észre, hogy milyen szép kövek vannak körülöttük. De amikor észrevették, hogy ezek a kövek varázskövek, nagyon elcsodálkoztak, hogy ezeknek a köveknek van szemük, meg hogy aranyszínű földön vannak! Gyűjtöttek is párat, hogy majd hazaviszik, de a kövek valahogyan a mancsukban tiltakozni kezdtek, s ezért letették őket.

Hát mennek, mendegélnek, már elhagytak maguk mögött két hegyet is, és végre odaértek egy nagyon nagy hegynek a tetejére. Ennek a hegynek a tetején irdatlan sok mennyiségű homok volt. Egyszer csak jött egy nagy szél, és lefújta a hegy tetejéről a homokot. S hát mi történt? A nyuszi és a cica egyszeriben felemelkedtek a magasba, megfogta őket két szellemkéz, megnyílt alattuk egy ajtó, és a szellemkéz elengedte őket. Leestek az ajtónak a legeslegmélyebb pontjába. Eléggé megütötték magukat, szegénykék.

A cica aggódva ezt kérdezte: - Innen hogy fogunk kijutni?

- Nem tudom! - válaszolta ugyanolyan kétségbeesetten a nyuszi.
- Ki kell találnunk, de gyorsan valamit, mielőtt becsukódna felettünk az ajtó. – mondta a cica. De még jóformán ki se tudta mondani, az ajtó már becsukódott.
- Jaj, mi lesz most? – kérdezte jajgatva a nyuszi.
- Nem tudom. – felelte a cica. Egyszer csak valami nagyon nagyhangú zörejt, vagyis óriási nagy dörömbölést hallottak.
- Mi ez? – kérdezték egymást átkarolva mind a ketten? – Biztosan valami veszélyes! – mondta a cica.
- Nem lehet, hogy rengeteg répa és finom retek gurul felénk? – kérdezte a nyuszi.
- Ugyan már! – mondta a cica. – Inkább valami veszélyes!
- Nem, mert finom! - Veszélyes! - Finom! - Veszélyes! - Finom!
- Na, jó. Ezt hagyjuk abba. Inkább próbáljunk innen kijutni. – mondta a cica.
De nem tudtak elmenekülni, mert már jött az árvíz.  A cicának igaza volt, hogy rossz.  De szerencsére éppen az otthonukhoz vitte őket az árvíz. Ott elköszöntek egymástól, s lefeküdtek aludni.